Krémleves krumpliból

Sejtelmes, selymes, színes, ízes, és maradék főzőléből főtt.

Ezt a rakott kelt csináltam ma (nem mellesleg fagysztóból kiszedett főtt rizs felhasználásával):

Mivel lustanapot tartottam, nem terveztem levest főzni, de a kelkáposzta forrázó vize olyan finom illatú volt, hogy elcsábultam. Gyorsan leszűrtem (kömény és fokhagyma volt benne a só mellett), tettem bele egészben hagyott sárgarépákat, petrezselyemgyökereket és egy darab zellert. Kis idő múlva pár darab felkockázott krumplit is.

Mikor megfőttek a zöldségek, a gyökereket kiszedtem, a több részét pedig elturmixoltam.

Készítettem joghurtból és keményítőből egy kis "sűrítő anyagot", beleöntöttem a levesbe, és visszatettem a fazekat a tűzre.

Amikor felforrt, beletettem a felkarikázott főtt répát és petrezselyemgyökeret, egy marék zöldborsót, és pár percig forraltam. A végén került bele petrezselymlevél is.

Mintha pásztorpite lenne.

Maradék krumplipüré (na jó, egy kicsit kellett hozzá főzni, hogy biztosan elég legyen), maradék virsli, és kallódó édeskrumpli, répa hasznosítása. Közös alapból indultam, aztán kettéválasztottam, és a vegetáriánusba gomba került.

Úgy kezdődött, hogy anya túlkapacitálta a családot. Maradt egy jó nagy adag krumplipüré a szilveszter előtti napról. Aztán szilveszterkor maradt pár darab virsli, volt még a hűtőszekrény aljában édeskrumpli, ami kimaradt a karácsonyi vacsorából, és volt egy maréknyi gomba is, ami önmagában semmihez nem lett volna elég.

Tervezgettem már egy ideje egyébként is, hogy csinálok a vegetáriánus szekciónak zöldségekből pásztorpite félét. Az eredeti gondolatom mexikói zöldségkeverék volt,  de ezzel sem járt rosszul a célközönség, hacsak azt nem vesszük figyelembe, hogy zöldborsót is akartam beletenni, de kifelejtettem.

A húsos részlegnek adott volt a pár darab megmaradt virsli, és az íze kedvéér' került bele egy pici darab, morzsáira szedett csabai kolbász is.

Újra csak azt mondom, nem írok mennyiségeket, mert azt szedegettem össze, ami kallódott a háztartásban, és nem szerettem volna, hogy az enyészeté legyen bármi is. Mindegy, mi milyen arányban kerül bele, mindenképp finom, legfeljebb a jelleg lesz kicsit más.

Hagymát pároltam olívaolajon, és rátettem a hűtőszekrényben kallódó, megpucolt, apróra vagdalt sárgarépát, édeskrumplit, kápiapaprikát. Fokhagymával, sóval, borssal, babérlevéllel és kakukkfűvel fűszereztem.

Amikor már finom illatos volt, kettévettem.

A vegetáriánus adaghoz felszeletelt gombát tettem, a másik serpenyőbe pedig a szétszedett kolbász darabot és a felkarikázott virsliket. Volt egy felbontott paradicsompüré maradék is, mindkettőre tettem belőle, és puhára pároltam mindkét ragut.

Elővettem a sütőedényeket, és belesimítottam a ragukat.  (Itt Bálinttal vitatkoztunk. Ő úgy szerette volna, hogy alul is legyen krumpli, hogy a szaftot szívja fel teljesen, de én épp azért nem akartam úgy, mert azt akartam, hogy legyen "szotty" az alján. Én főztem, így én győztem a vitában is, és persze a végén így is elfogyott az étel mind egy szemig.)

Mivel a krumplipüré nem lett volna elég mindkét adaghoz, anya főzött (ezúttal tényleg csak egy kevés) krumplit, megtörte, én meg összekevertem a már meglévő krumplipürével, és kevertem bele 4 tojássárgát is (a fehérje ment a fagyasztóba).

Mindkét ragut beborítottam a krumplipürével, és bettettem a sütőbe.

190-200 fokon kb. 30 percig sültek, végül egyik szebb lett, mint a másik.

Így néztek ki belülről, szerintem így is jól mutattak:

Végül, a húsost a tányérunkon is lefényképeztük, a vegetáriánust pedig útrakész állapotban örökítettem meg, közvetlenül az előtt, hogy megkezdte az utazást Lőrinchez.

Úgy összegezhetem ezt a "mintha pásztorpite lenne" esetet, hogy az ünnepek utáni első vasárnap épp elég volt egy ilyen jellegű ebéd, ami ráadásul szép is, finom is. Arról nem is beszélve, hogy a mindenféle maradék étel és alapanyag friss étel formájában tűnt el a háztartásból.

Máglyarakás

Először a neve varázsolt el. 

14 éves koromban, a Szerencsi Cukorgyár üzemi konyháján láttam egy kifüggesztett listát, az ott nem készíthető ételekről. Soha nem hallottam azelőtt ezt az ételnevet, és - úgy tűnik, már akkor is "kérdezőember" voltam - nagyon érdekelt, mi lehet ez a fura nevű, ami nem készíthető el ott. Az is gondolkodóba ejtett, hogy miért kell ezt közölni a népekkel, de bátortalan kislány lévén, nem kérdeztem meg senkitől.  A máglyarakásra azután, bár teljesen véletlenül, de nagyon hamar rábukkantam a Horváth Ilona Szakácskönyvben. Megörültem annak, hogy még én is meg tudtam csinálni, hiába nem érdekelt még a főzés, sem elméleti, sem gyakorlati síkon. Megcsináltam, és akkor újra elvarázsolt. Illatos volt, puha, szaftos, és szép. Persze, akkoriban nem tudtam azt, hogy ez lényegében egy kalácsfelfújt. Elég sokáig ez volt az egyetlen édesség a "repertoáromon", de persze nem bánta az akkori környezetem.

Mostanában télen szeretem csinálni. Talán a színe miatt. Gondolom, a neve is innen eredhet, mert mintha izzana a habkorona a tetején. Talán az illata miatt is. A citromos-vaníliás-diós illat egy kicsit a tél illata, a karácsonytól elvonatkoztatva is. A sütés végén elénk táruló látvány pedig a ködös téli napokon is napfénnyel biztat. 

A legjobb az egészben, hogy a  máglyarakás maradék péksütemények hasznosítására tökéletes lehetőség, mint ahogyan nálunk is az történt tegnap. Megenni már nem voltak jók a zsömlék, megszárítani nem akartam, így örvendezhettek a népeim.

Mondanom sem kell, az eltelt 37 évben kicsit eltávolodtam a horváthilonai verziótól.

Hozzávalók kb. (kb. 10 adagnyi):

• 4 db nagyméretű tejes zsömle (kb. 30 dkg, ennek megfelelő kifli, kalács, vagy kenyér is tökéletes), ami már nem friss, de ki sem száradt még
• 6 evőkanálnyi cukor (ha kenyérrel készül, akkor lehet 7 is)
• kevés vaníliaőrlemény, vagy 1 evőkanál vaníliás cukor (de ezt akkor kalkuláljuk bele a cukormennyiségbe)
• 5 dkg olvasztott vaj+egy pici a sütőedény kikenéséhez
• 5 db szétválasztott tojás
• 7-8 dl tej
• 20 dkg darált dió
• 1 citrom lereszelt (kezeletlen) héja
• egy maréknyi mazsola (esetleg hozzá egy kis rum)
• 70 dkg-nyi hámozott, magház nélküli, vékonyra szeletelt alma
• 6-7 dl-nyi (barack)lekvár

Az olvasztott vajat először a cukorral és a vaníliával, majd a tojássárgákkal kikeverjük, majd lassan felhígítjuk a tejjel.  A kb. 1,5-2 cm szélesre felszeletelt péksüteményeket beleáztatjuk.

Az ázási idő alatt kikenjük a sütőedényt vajjal, és ledaráljuk a diót.

Az elázott péksütemények felét szétterítjük a tepsi (24x35 cm) alján, rászórjuk a dió felét, és ráreszeljük a citromhéj felét, megszórjuk a mazsola felével. Beborítjuk a maradék péksüteménnyel és megszórjuk a maradék dióval, mazsolával és citromhéjjal.

A lekvárból 3-4 evőkanálnyit félre teszünk, a többit szétterítjük a diós réteg tetején.

A vékonyra szeletelt almát rárakosgatjuk a lekvárra. Azt itt világgá kürtölöm, hogy én természetesen ezt a pepcselős részt utálom, de most itt van az anyukám, és nagy türelemmel, nagyon szép egyenletes szeleteket vágva megcsinálta, hogy kedvemre lustálkodhassak (ez most kivételesen nem igaz, hómofiszoztam, amiközben ő szeletelt).

Én ilyenkor le szoktam fóliázni, és úgy teszem be a 160-180 fokos sütőbe, és kb. 25 percig sütöm.

A tojásfehérjét habbá verem verem úgy, hogy mikor félig kész, hozzáteszem a félretett lekvárt, és azzal együtt már kemény habot csinálok vele.

Amikor az almaszeletek megpuhultak, kiveszem a sütőből a máglyarakást, és bekenem a lekváros habbal.

Még kb. 10-15 percig sütöm, hogy a hab szépen megpiruljon.

Amikor szép színűvé válik a hab, kiveszem a sütőből. Ha hagynánk pihenni, és azután szépen kockákra vágnánk, akkor jól láthatóvá válnának az egymástól elkülönülő rétegek, de mi egyrészt türelmetlen népség vagyunk, másrészt nem szeleteljük, illetve kockázzuk, mer'akkor túl szabályos lenne. Egyszerűen kipakoljuk a tányérunkra, és megesszük.

Zöldségfasírt

Vacakoltam rajta, hogy ide, vagy a másik blogba írjam bele ezt a zöldségfasírtot. Aztán a maradékkommandó győzött, méghozzá azért, mert ez egy  "hogyan tüntessünk el a hűtőszekrényből minden felesleget és maradékot" tanmese lett.

Kallódtak a hűtőszekrényben, illetve az e hétvégi főzésből kimaradtak:

• kb. 15 dkg-nyi brokkolirózsa
• 1 db édeskrumpli Ez azonban lehetne akár egy nagyobb sárgarépa, vagy egy darab sütőtök is)
• 2 db főtt tojás
• 2 db főtt krumpli

A nyers zöldségeket megdaráltam az aprítógépben, a tojást és a krumplit finomra reszeltem, és mindezeket beleöntöttem egy tálba. 

Hozzáadtam még:

• 2 db lereszelt nyers krumplit
• 2 db nyers tojást
• 2 evőkanál lisztet
• 3 cikk zúzott fokhagymát
• sót
• őrölt borsot,
• borsikafüvet

A sütéshez kellett:

• kevés zsemlemorzsa
• kevés olaj

Jól összekevertem az összes hozzávalót, lapos korongokat formáztam belőlük, amiket zsemlemorzsába mártottam, majd kevés olajon kisütöttem (az első oldalát fedő alatt).

Egy baj volt vele. A nyers zöldségek nedvességétől kicsit köpködött az olaj, de egy fröcsögésgátlóval (ami egyébként szerintem utálatos dolog, nem szeretem használni) áthidaltuk a helyzetet.

Színes lett, és nagyon ízes.

Habos-diós sütemény

Napok óta valami habos süteményre vágytam, ami diós is egyben. A fene tudja miért, mert egyébként ritkán gondolok arra, hogy sütit szeretnék enni.

Beírtam a google-be, hogy "habos-diós", és találtam egy receptet, ami ránézésre tetszett, így ötletadónak nagyon jó volt, de persze, megcsináltam a magam süteményét,  amihez a múltkori aranygaluska sütéskor lefagyasztott maradék tojásfehérjéket használtam el.

A tészta készítése nagyon egyszerű, mindössze a habcsinálás macerás, de a finomsága miatt érdemes azt a kb. 10 percet elvacakolni vele. 

Hozzávalók:

a tésztához:

• 1 bögre víz
• 10 dkg cukor (nádmelaszos barna)
• 12 g sütőpor
• 10 dkg darált dió
• 15 dkg liszt
• 4 evőkanálnyi kókuszreszelék
• 10 evőkanálnyi kávé (én most pótkávéból /cikória/ főztem, mivel nem akartam, hogy koffeintartalma legyen)

a tetejére:

• 4 tojásfehérje 
• 15 dkg cukor (nádmelaszos barna)
• 4-5 evőkanálnyi kókuszreszelék
• 8 dkg étcsokoládé 
• fél marék apróra vagdalt dió

Először egy tálban összekevertem a lisztet, a sütőport, a kókuszreszeléket és a darált diót. 

Egy másik tálba beleöntöttem a vizet, és feloldottam benne a cukrot. 

A cukros vizet és a lisztes keveréket összeöntöttem, majd csak úgy tessék-lássék módon összekevertem (lyukas fakanál jó hozzá, vagy egy nagy favilla), a masszát beleöntöttem egy sütőpapírral bélelt tepsibe, és 160 fokon 20 perc alatt megsütöttem.

A megsült tésztát kiborítottam egy deszkára, lehúztam róla a sütőpapírt és megvártam, amíg kihűl. Ekkor megszúrkáltam egy villával, és rálocsoltam a kihűlt kávét.

A szobahőmérsékleten kiolvadt tojásfehérjéket beleöntöttem egy tálba, elektromos habverővel felhabosítottam, majd beleszórtam a cukrot, azzal tovább vertem, azután gőz fölött (egy lábasban vizet forraltam, rátettem a tálat, vigyázva arra, hogy a tál alja ne éritkezzen a vízzel) addig vertem, amíg főtt hab lett belőle, amit rásimítottam a tésztára.

A forrásban lévő víz fölött egy másik tálban megolvasztottam az étcsokoládét. (Ezt én úgy szoktam, ha -mint most is- zacskóból szeretném kicsurgatni a csokit, hogy csak félig olvasztom meg, és áttéve a tálat a konyhapultra,  addig kevergetem a csokit, amíg a másik fele is megolvad. Így sem a zacskó, sem a kezem nem szenved kárt, mivel a csokimassza nem forró.)

Az olvadt csokit vékony csíkokban rácsurgattam a habra.

Egy vágódeszkán késsel összevagdaltam a diót, és megszórtam vele a sütemény tetejét.

Sajtos zöldségekkel töltött krumpli

Úgy érzem, ennek a receptnek itt a helye, mert maradék zöldségekből készült.

Kallódott a hűtőszekrényben pár darab sárgarépa, egy kicsi cukkininek a fele, egy darabka édeskrumpli, és egy fej karfiol közepe. Nem akartam, hogy tönkremenjenek, így - ha már szabadságon vagyok és főzésre adtam a fejem- ebéd lett belőlük.

Azt írom ide, a "hozzávalók" részbe, amiből ténylegesen készült, de ennek az ételnek épp az a lényege, hogy bármilyen zöldségeket pakolhatunk a krumplikba, amit szívesen eszünk. Bármilyen sajttal jó, és a tejföl-joghurt adalék is tetszőleges lehet, akár joghurt és tojás keveréke is tökéletes kötőanyagnak is, a tetejére is.

Hozzávalók (kb. 6 adagnyi):

• 8 db nagyobb krumpli
• 1 kisdarab cukkini
• 1 kisdarab édeskrumpli
• 3-4 db kisebb sárgarépa
• 1 fej karfiol közepe, az a rész, ami már nem tagolódik nagy rózsákra
• 1 maréknyi zöldborsó
• 2-3 cikk zúzott fokhagyma
• fehérbors
• 1 evőkanálnyi (olíva)olaj
• 1 evőkanálnyi vaj
• 2 evőkanálnyi joghurt
• 6-7 dkg-nyi  (kékpenészes) sajt
• 3-4 evőkanálnyi tejföl

A krumplikat megsúroltam és héjastól előfőztem, kb. 10 percen át.

A karfiolt kicsi darabokra tördeltem/vagdostam, a többi zöldséget felkockáztam (persze, a zöldborsót nem), és olívaolaj-vaj keveréken hirtelen pirosra sütöttem, azután sóztam, borsoztam, fokhagymáztam.

Amíg a zöldségkeverék hűlt, előkészítettem a krumplikat. Annyit, amennyi elfért a sütőedényben (6 db) kettévágtam, majd egy karalábévájóval kiszedtem a belsejüket úgy, hogy a héjon belül 1 cm réteg maradjon.

A sajtot belemorzsoltam a zöldségbe, hozzátettem a joghurtot, a krumpliforgácsoknak kb. a 2/3-át és alaposan összekevertem.

Kivajaztam a sütőedényt, megszórtam az alját (durva szemű tengeri) sóval. Beleszórtam a krumpliforgácsokat, ráreszeltem az egészben hagyott krumplikat, és a tetejét véknyan megkentem tejföllel.

A krumpliágyra felfektettem a kivájt krumplikat, és az üregekbe belekanalaztam a zöldséges keveréket.

Mindegyik töltött krumpli tetejére tettem egy kevés tejfölt. Nem sokat, mert azt akartam, hogy szaftos is legyen a tejföltől, ugyanakkor a sajtos zöldségnek legyen finom sült íze.

A sütőben hőlégkeverésben, 200 fokon, kb. 30-40 perc (nem figyeltem az órát) alatt lett szép színesre sült.

Ez így tényleg olyan lett, amilyenre szerettem volna. Az alja szottyos a tejföltől, a teteje pedig csak annyira pirult, hogy a zöldségek íze is tökéletesen érvényesült.

 

Ezt a képet már csak azért teszem ide, hogy látható legyen valóban milyen jó szaftos az alja is.

Reggeli kence

Igazából maradék is, meg nem is.

Tegnap este zöldség vindaloot főztem (ha beleírom a másik blogomba, akkor majd ideteszem a linkjét), és kimaradt belőle pár szelet grillezett cukkini és padlizsán.

a kép csak illusztráció, ezeket padlizsánszeleteket már régebben grilleztem

Először nem tudtam eldönteni, mi legyen velük, de aztán gyorsan cselekedtem, igazából átgondolatlanul. A végeredmény viszont nagyon jó lett.

Elővettem az aprítógépet, beletettem a grillezett zöldségeket (a padlizsánszeleteket lehámoztam), nyomtam bele  majonézt, őröltem bele színes borsot, szórtam rá sót, és hozzátettem még  fokhagymát is. Összezúztam az egészet, majd egy kistálban összekevertem nagyon apróra kockázott lilahagymával. (Mondanom sem kell, mindezt egy késsel is meg lehet csinálni, valamivel nagyobb az időigénye, de gyönyörű, színes, rusztikus krémet kapunk.)

Viola már frissen is evett belőle, és a szokásos "istenifinom" jelzővel illette, de ma reggelre még istenifinomabb lett.

A részletek, kb. 1 bögrényi krémhez:

• 8 szelet grillezett padlizsán
• 10  szelet grillezett cukkini
• 1 nagy evőkanál majonéz
• színesbors
• só
• 2 közepes lilahagyma

Mint ahogy máskor is mondtam már, az arányok nem nagyon lényegesek. Ez most viszonylag hagymás, mert nem volt túl sok a zöldség, és azért  szerettem volna, hogy pár szelet kenyérre elég legyen. Lehetne majonéz nélkül, olívaolajjal, több zöldséggel, más fűszerekkel, bátran lehet variálni az ilyen típusú kencéket, a lényeg, hogy finom legyen.