2019. március 15., péntek

Tojásos-mustáros lencsekrém

Ez az étel a maradék maradékának a hasznosítása.

Amikor legutóbb klasszikus lencsefőzeléket csináltam, direkt több lencsét főztem a szükségesnél, hogy lefagyaszthassak belőle egy majdani lencsefasírthoz. 
El is készült a minap a fasírt, és volt még belőle 3 darab a hűtőszekrényben, de már kicsit "uncsi" volt, így kitaláltam, hogy a mai reggelire  szendvicskrém lesz belőle. 
Az az igazság, hogy én tojással és mustárral gyakorlatilag bármiből hajlamos vagyok krémet csinálni, úgyhogy ez nem egy nagy kunszt, viszont nagyon hasznos szokás, hiszen  ételt ki nem dobunk.

Legelőször megpucoltam a főtt tojásokat és előszedtem a fasírtokat a hűtőszekrényből.


Amiből készült:

FONTOS: azért nem kerül bele a mustáron kívül semmi ízesítő, mert amikor főztem a lencsét, már tettem bele sót, babérlevelet, borsot, egy darab citromot és főtt benne egy vöröshagyma és fokhagyma is. Tehát, ha direkt ehhez főzöl lencsét, akkor ízesítsd ezekkel!
  • 3 db fasírt (ez lehet bármilyen fasírt, amit szoktál csinálni, hiszen nem biztos, hogy vegetáriánus vagy), ez most lencséből készült volt
  • 3 db főtt tojás
  • 1 evőkanálnyi dijoni mustár
  • 1 evőkanálnyi "átlagos" mustár
  • 2-3 evőkanálnyi olívaolaj (bármilyen zsiradék, amit szeretsz használni)
Mindezt bepakoltam az aprítógépbe, és alaposan összezúztam (kellett 2 evőkanálnyi víz is hozzá, hogy jól keveredjen).

Ilyen lett:


Így ettük:


Pár perc alatt elkészül és nagyon-nagyon finom, meg persze nagyon-nagyon gazdaságos is.

















2017. október 23., hétfő

Krumplipüré, maradékokból

A hűtőszekrény takarítása után valahogyan megfagyott egy bögrényi tejföl. Sajnáltam volna kidobni csak azért, mert nem esztétikus a kinézete, ezért - ahogyan nagymama csinálta időnként túróstésztához- vajon "kisütöttem". Ez úgy működik, hogy először elpárolog a víztartalma, majd miniatűr pörcökké sül a tejföl, ami illatos is és ízes is. 
Az előző napi rakott krumpliból kimaradt pár szem főtt krumpli, amit vékony szeletekre vágtam, és beletettem a kisült vajas tejfölbe. Őröltem rá borsot, reszeltem rá szerecsendiót és egy krumplinyomóval összetörtem. A keletkezett krumplimasszába belekevertem 3 vagy 4, vékonyra felszeletelt, vajon megpárolt, picit meg is pirított zellerszárat. Aztán, úgy, ahogy volt, még átforrósítottam, amitől itt-ott meg is pirult a krumpli.


Miközben kitaláltam ezt a krumplipüré cuccot, beláttam, hogy az egyébként cseréptálban éppen sülő pulykaszárnyak mellé muszáj egy kis rántott húst is csinálni, mert ehhez az dukál... Így erőt vettem a panírozási utálkozásomon, és gyorsan csináltam azt is. Megint elgondolkodtam rajta, hogy utálkozás ide, vagy oda, finom dolog ez, de tudom, hogy úgysem szánom rá magam gyakrabban...



Nevezzük rizsropogósnak




Nekem a legtöbb problémát a párolt rizs jelenti. Az előre főzéseknél annak a mennyiségét tudom a legkevésbé jól kalkulálni.
Most is maradt 2 bögrényi barnarizs, amit persze nem szerettem volna kidobni, így átlényegült. 11 db, kb. 10 cm hosszú és kétujjnyi széles nemistudommineknevezzem lett belőle, ami nagyon laktató, nagyon jó ízű, és megkockáztatom, valami mártogatóssal még egy sörözős esten is megállja a helyét. Azt is gondolom, hogy a fűszerek is bátran variálhatók

Amik még maradékok voltak: a juhtúró és a bacon, így a hűtőben kallódástól menekültek meg.

Hozzávalók:

a krokettekbe:
  • 2 bögre maradék párolt rizs
  • 2 evőkanálnnyi juhtúró
  • 5 dkg reszelt füstölt sajt
  • bors
  • borsikafű
  • 2 cikk zúzott fokhagyma
  • 3 tojás
  • 4 szelet feketeerdő sonka (el is maradhat, vagy helyettesíthető mással)
a tetejére-aljára:
  • 3 szelet császárszalonna
  • 2 evőkanál olívaolaj.
A sonkát apró darabokra vágtam, és összekevertem a többi hozzávalóval, majd vizes kézzel egyforma nagyságú krokett formákat gyúrtam belőle. Mivel volt egy kis maradék bacon, ezért mindegyik tetejére tettem egy akkora darabot, hogy befedje, az aljukat pedig előtte egy ecset segítségével beolajoztam.





2016. november 9., szerda

Ha például kallódik a hűtőszekrényben ez meg az...

 ... akkor kerekítsünk köré egy finom reggelit.


Ebben az esetben másfél szelet sonka, egy kicsi darab light sajt és egy fél csípőspaprika, amihez szereztünk a kamrából 2 kicsi kápia paprikát és pár db tojást.

A paprikákat felkarikáztam, és egy kevés olívaolajon, a nagyjából összevagdalt sonkával együtt, inkább csak átforrósítottam, mint pirítottam.

A forró ragura ráöntöttem a felvert tojásokat, és megszórtam a felkockázott sajttal.


Kis idő múlva összekavartam, és amikor átsült a tojás, pirított kenyérrel megettük.



2016. október 31., hétfő

Karfiolos étel maradéka volt



Előrebocsátom, nem kell megijedni az indiai jellegtől, mert bármilyen maradék zöldségraguból lehet nagyon finom lepényeket sütni. Azt is előrebocsátom, hogy a hozzávalók arányait sem írom le, mert nincs jelentősége. Legyen jó állagú, és jó ízű, annak megfelelően, amit a fantáziánk diktál.

Mondhatjuk a maradék ételt indiai fűszerezésű zöldségragunak, hogy mindenki értse, miről van szó, mert a sabji esetleg nem annyira közismert.

Így néz ki egy általam korábban főzött karfiol sabji, miután megfőtt: (gondolom, egy indiai szemével nézve az én sabjim olyan érzést kelthet, mintha én néznék egy hasonló körülmények között főzött gulyást, de sebaj, mert finom):

amiből a fasírt lett, nem tartalmazott zöldborsót
Azt, amiből lettek a lepények, már csak maradék állapotban fényképeztem le.

igen, tudom, ez így nem túl étvágygerjesztő látvány
Tehát, maradt 2 adag karfiol sabji (kókuszzsír, karfiol, édeskrumpli, krumpli, mazsola, kókusztej, garam masala, lepkeszegmag, római kömény, kurkuma, hing), és nem szerettem volna kidobni. 
Lereszeltem 2 szem krumplit (pontosabban aprítógépben összedaráltam), és egy darabka sajtot is, aztán mindezt tovább daráltam az aprítógépben. Tettem még hozzá egy kevés hinget (fokhagymát használj helyette), borsot és egy csokor felaprított petrezselymzöldet is. 


Mivel a massza nem volt formázható sűrűségű, kevertem bele egy maréknyi zabpelyhet, és hagytam állni kb. 15-20 percig.

Mikor már formázható volt, kigombócoztam, a gombócokat ellapogattam, és a kapott lepénykéket zsemlemorzsában megforgattam.

Oldalanként kb. 2 percig sütöttem kókuszzsírban, de persze olaj is jó erre a célra.

A lepénykék kívül ropogtak, belül puhák voltak, a finom fűszeres illatuk meg belengte az egész házat.


A körete bulgurral elkevert, olívaolajon megpirított zellerszár és kápia paprika volt, amit sóval és borssal fűszereztem.




2016. február 27., szombat

Krémleves krumpliból

Sejtelmes, selymes, színes, ízes, és maradék főzőléből főtt.

Ezt a rakott kelt csináltam ma (nem mellesleg fagysztóból kiszedett főtt rizs felhasználásával):


Mivel lustanapot tartottam, nem terveztem levest főzni, de a kelkáposzta forrázó vize olyan finom illatú volt, hogy elcsábultam. Gyorsan leszűrtem (kömény és fokhagyma volt benne a só mellett), tettem bele egészben hagyott sárgarépákat, petrezselyemgyökereket és egy darab zellert. Kis idő múlva pár darab felkockázott krumplit is.

Mikor megfőttek a zöldségek, a gyökereket kiszedtem, a több részét pedig elturmixoltam.

Készítettem joghurtból és keményítőből egy kis "sűrítő anyagot", beleöntöttem a levesbe, és visszatettem a fazekat a tűzre.

Amikor felforrt, beletettem a felkarikázott főtt répát és petrezselyemgyökeret, egy marék zöldborsót, és pár percig forraltam. A végén került bele petrezselymlevél is.




2016. január 20., szerda

Mintha pásztorpite lenne.

Maradék krumplipüré (na jó, egy kicsit kellett hozzá főzni, hogy biztosan elég legyen), maradék virsli, és kallódó édeskrumpli, répa hasznosítása. Közös alapból indultam, aztán kettéválasztottam, és a vegetáriánusba gomba került.

Úgy kezdődött, hogy anya túlkapacitálta a családot. Maradt egy jó nagy adag krumplipüré a szilveszter előtti napról. Aztán szilveszterkor maradt pár darab virsli, volt még a hűtőszekrény aljában édeskrumpli, ami kimaradt a karácsonyi vacsorából, és volt egy maréknyi gomba is, ami önmagában semmihez nem lett volna elég.

Tervezgettem már egy ideje egyébként is, hogy csinálok a vegetáriánus szekciónak zöldségekből pásztorpite félét. Az eredeti gondolatom mexikói zöldségkeverék volt,  de ezzel sem járt rosszul a célközönség, hacsak azt nem vesszük figyelembe, hogy zöldborsót is akartam beletenni, de kifelejtettem.

A húsos részlegnek adott volt a pár darab megmaradt virsli, és az íze kedvéér' került bele egy pici darab, morzsáira szedett csabai kolbász is.

Újra csak azt mondom, nem írok mennyiségeket, mert azt szedegettem össze, ami kallódott a háztartásban, és nem szerettem volna, hogy az enyészeté legyen bármi is. Mindegy, mi milyen arányban kerül bele, mindenképp finom, legfeljebb a jelleg lesz kicsit más.

Hagymát pároltam olívaolajon, és rátettem a hűtőszekrényben kallódó, megpucolt, apróra vagdalt sárgarépát, édeskrumplit, kápiapaprikát. Fokhagymával, sóval, borssal, babérlevéllel és kakukkfűvel fűszereztem.


Amikor már finom illatos volt, kettévettem.

A vegetáriánus adaghoz felszeletelt gombát tettem, a másik serpenyőbe pedig a szétszedett kolbász darabot és a felkarikázott virsliket. Volt egy felbontott paradicsompüré maradék is, mindkettőre tettem belőle, és puhára pároltam mindkét ragut.

Elővettem a sütőedényeket, és belesimítottam a ragukat.  (Itt Bálinttal vitatkoztunk. Ő úgy szerette volna, hogy alul is legyen krumpli, hogy a szaftot szívja fel teljesen, de én épp azért nem akartam úgy, mert azt akartam, hogy legyen "szotty" az alján. Én főztem, így én győztem a vitában is, és persze a végén így is elfogyott az étel mind egy szemig.)

Mivel a krumplipüré nem lett volna elég mindkét adaghoz, anya főzött (ezúttal tényleg csak egy kevés) krumplit, megtörte, én meg összekevertem a már meglévő krumplipürével, és kevertem bele 4 tojássárgát is (a fehérje ment a fagyasztóba).

Mindkét ragut beborítottam a krumplipürével, és bettettem a sütőbe.


































190-200 fokon kb. 30 percig sültek, végül egyik szebb lett, mint a másik.



Így néztek ki belülről, szerintem így is jól mutattak:



Végül, a húsost a tányérunkon is lefényképeztük, a vegetáriánust pedig útrakész állapotban örökítettem meg, közvetlenül az előtt, hogy megkezdte az utazást Lőrinchez.



Úgy összegezhetem ezt a "mintha pásztorpite lenne" esetet, hogy az ünnepek utáni első vasárnap épp elég volt egy ilyen jellegű ebéd, ami ráadásul szép is, finom is. Arról nem is beszélve, hogy a mindenféle maradék étel és alapanyag friss étel formájában tűnt el a háztartásból.