Melegszendvics a tegnapi sült csirke maradékából

Amikor a gyerekeink még "lenőttek" voltak (by Szilaj-Nagy Viola), még ettek húst és szerették a sült csirkét, így gyakran csináltunk. Akkoriban elég volt egy csirke és én mindig a szárnyát, meg a hátát ettem, mert - mondhatnám, hogy ez az anyák sorsa, de nem ez a teljes igazság - nagyon szerettem. Igazából most is nagyon szeretem, hiába kettőnknek sütök meg egy csirkét, én ugyanúgy a hátával kezdem.
Miért is mondtam ezt el? Mert tegnap, amikor készülődtünk az ebédhez, eszembe jutott az egyik alkalom, amikor már 2 csirkét kellett sütnöm ahhoz, hogy maradjon is belőle másnapra. Leültünk enni, és én egy combot vágtam le magamnak. Lőrinc csodálkozva rám nézett azt kérdezte: De mama, te nem csak a hátát szereted? Mindig azt szoktál enni. Ezen akkor jót nevettünk, aztán most ott tartunk, hogy akár egy egész csirkét is megehetnék, mert ők már nem esznek húst, Bálint is alig, de maradok a hátánál...

Na, de a csirkés szendvics...

Szóval, tegnap sült csirke volt ebédre, aztán azt is vacsoráztunk (még Bálint is, mert hazajöttek bodzát szedni a sörfőzéshez, és végül bejöttek, a kijárási korlátozás ideje alatt először, és óvatosan... Az evést is óvatosan, biztonságosan ejtettük meg... Mókás is és szomorú is ez a helyzet.

Hozzávalók:

• 4 szelet kenyér (ez teljes kiőrlésű)
• 4 evőkanál tejföl
• bors
• 2 szelet füstölt sonka, elfelezve
• maradék sült csirkemell felkockázva
• paradicsom darabok (5 db koktélparadocsomot használtam hozzá)
• kapribogyó (el is maradhat, de volt egy fél üvegcsével és el akartam használni)
• 1 nagy mozzarelle golyó, vagy bármilyen olvadós sajt
• egy kis csokor összevagdalt metélőhagyma (vagy újhagyma szára, vagy el is maradhat)

A sütőt bekapcsoltam 200 fokra.

A kenyérszeleteket megkentem tejföllel és őröltem rá borsot.

Az elfelezett feketeerdő sonkaszeleteket ráfektettem a tejfölre.

Azután rápakoltam a felkockázott csirkemellet és a feldarabolt paradicsomot és a kapribogyót is.

Végül rápakoltam az összetépkedett mozzarellát, megszórtam snidlinggel és őröltem rá borsot.

Betettem a sütőbe, és addig hagytam benn a sütőben (talán 20 perc, elfelejtettem figyelni a pontos időt), amíg a mozzarella megolvadt é egy kicsit elszíneződött.

Ez az idő épp elég volt arra, hogy csináljak egy kis zöldségsalátát.

Az uram sört is ivott hozzá - olyat, amit Bálint főzött -, persze én csak vizet.

ezt pár hete fényképeztem, de ugyanabból a főzésből való

És végül a csirkét is megmutatom, amit tegnap sütöttem. Kevés vajat kentem az edény aljába, szórtam bele sót és kakukkfüvet, meg a csirke hasába is szórtam sót és kakukkfüvet is.

Aztán legvégül újra a mai szendvicsek.

Felirat hozzáadása

Legeslegvégül pedig a kakukkfüvünk.

Gombapörköltből tojásos-gombás nokedli

Írok má' valamit, ne legyen árva ez a blog... Főleg, hogy hamarosan nagyon aktuálissá válik minden csepp maradék hasznosítása...

Szóval, volt a hűtőszekrényben 2 adag galuska (teljes kiőrlésű lisztből, ne várd, hogy sárga legyen) és 1 adag gombapörkölt, de mi ketten akartunk ebből ebédelni.

Jól kifundáltam, hogy ha külön-külön finom a gombapörkölt nokedlivel és a tojásos nokedli, akkor a kettő egyvelege sem lehet problémás, ezért összekeverve megmelegítettem egy serpenyőben és került rá tojás, meg egy pici só is pluszban.

Én káposztasaláta-maradékot ettem hozzá, a pasim meg céklát.

Amilyen lett

Amiből lett

Tojásos-mustáros lencsekrém

Ez az étel a maradék maradékának a hasznosítása.

Amikor legutóbb klasszikus lencsefőzeléket csináltam, direkt több lencsét főztem a szükségesnél, hogy lefagyaszthassak belőle egy majdani lencsefasírthoz. 

El is készült a minap a fasírt, és volt még belőle 3 darab a hűtőszekrényben, de már kicsit "uncsi" volt, így kitaláltam, hogy a mai reggelire  szendvicskrém lesz belőle. 

Az az igazság, hogy én tojással és mustárral gyakorlatilag bármiből hajlamos vagyok krémet csinálni, úgyhogy ez nem egy nagy kunszt, viszont nagyon hasznos szokás, hiszen  ételt ki nem dobunk.

Legelőször megpucoltam a főtt tojásokat és előszedtem a fasírtokat a hűtőszekrényből.

Amiből készült:

FONTOS: azért nem kerül bele a mustáron kívül semmi ízesítő, mert amikor főztem a lencsét, már tettem bele sót, babérlevelet, borsot, egy darab citromot és főtt benne egy vöröshagyma és fokhagyma is. Tehát, ha direkt ehhez főzöl lencsét, akkor ízesítsd ezekkel!

• 3 db fasírt (ez lehet bármilyen fasírt, amit szoktál csinálni, hiszen nem biztos, hogy vegetáriánus vagy), ez most lencséből készült volt
• 3 db főtt tojás
• 1 evőkanálnyi dijoni mustár
• 1 evőkanálnyi "átlagos" mustár
• 2-3 evőkanálnyi olívaolaj (bármilyen zsiradék, amit szeretsz használni)

Mindezt bepakoltam az aprítógépbe, és alaposan összezúztam (kellett 2 evőkanálnyi víz is hozzá, hogy jól keveredjen).

Ilyen lett:

Így ettük:

Pár perc alatt elkészül és nagyon-nagyon finom, meg persze nagyon-nagyon gazdaságos is.

Krumplipüré, maradékokból

A hűtőszekrény takarítása után valahogyan megfagyott egy bögrényi tejföl. Sajnáltam volna kidobni csak azért, mert nem esztétikus a kinézete, ezért - ahogyan nagymama csinálta időnként túróstésztához- vajon "kisütöttem". Ez úgy működik, hogy először elpárolog a víztartalma, majd miniatűr pörcökké sül a tejföl, ami illatos is és ízes is. 

Az előző napi rakott krumpliból kimaradt pár szem főtt krumpli, amit vékony szeletekre vágtam, és beletettem a kisült vajas tejfölbe. Őröltem rá borsot, reszeltem rá szerecsendiót és egy krumplinyomóval összetörtem. A keletkezett krumplimasszába belekevertem 3 vagy 4, vékonyra felszeletelt, vajon megpárolt, picit meg is pirított zellerszárat. Aztán, úgy, ahogy volt, még átforrósítottam, amitől itt-ott meg is pirult a krumpli.

Miközben kitaláltam ezt a krumplipüré cuccot, beláttam, hogy az egyébként cseréptálban éppen sülő pulykaszárnyak mellé muszáj egy kis rántott húst is csinálni, mert ehhez az dukál... Így erőt vettem a panírozási utálkozásomon, és gyorsan csináltam azt is. Megint elgondolkodtam rajta, hogy utálkozás ide, vagy oda, finom dolog ez, de tudom, hogy úgysem szánom rá magam gyakrabban...

Nevezzük rizsropogósnak

Nekem a legtöbb problémát a párolt rizs jelenti. Az előre főzéseknél annak a mennyiségét tudom a legkevésbé jól kalkulálni.
Most is maradt 2 bögrényi barnarizs, amit persze nem szerettem volna kidobni, így átlényegült. 11 db, kb. 10 cm hosszú és kétujjnyi széles nemistudommineknevezzem lett belőle, ami nagyon laktató, nagyon jó ízű, és megkockáztatom, valami mártogatóssal még egy sörözős esten is megállja a helyét. Azt is gondolom, hogy a fűszerek is bátran variálhatók

Amik még maradékok voltak: a juhtúró és a bacon, így a hűtőben kallódástól menekültek meg.

Hozzávalók:

a krokettekbe:

• 2 bögre maradék párolt rizs
• 2 evőkanálnnyi juhtúró
• 5 dkg reszelt füstölt sajt
• só
• bors
• borsikafű
• 2 cikk zúzott fokhagyma
• 3 tojás
• 4 szelet feketeerdő sonka (el is maradhat, vagy helyettesíthető mással)

a tetejére-aljára:

• 3 szelet császárszalonna
• 2 evőkanál olívaolaj.

A sonkát apró darabokra vágtam, és összekevertem a többi hozzávalóval, majd vizes kézzel egyforma nagyságú krokett formákat gyúrtam belőle. Mivel volt egy kis maradék bacon, ezért mindegyik tetejére tettem egy akkora darabot, hogy befedje, az aljukat pedig előtte egy ecset segítségével beolajoztam.

Ha például kallódik a hűtőszekrényben ez meg az...

 ... akkor kerekítsünk köré egy finom reggelit.

Ebben az esetben másfél szelet sonka, egy kicsi darab light sajt és egy fél csípőspaprika, amihez szereztünk a kamrából 2 kicsi kápia paprikát és pár db tojást.

A paprikákat felkarikáztam, és egy kevés olívaolajon, a nagyjából összevagdalt sonkával együtt, inkább csak átforrósítottam, mint pirítottam.

A forró ragura ráöntöttem a felvert tojásokat, és megszórtam a felkockázott sajttal.

Kis idő múlva összekavartam, és amikor átsült a tojás, pirított kenyérrel megettük.

Karfiolos étel maradéka volt

Előrebocsátom, nem kell megijedni az indiai jellegtől, mert bármilyen maradék zöldségraguból lehet nagyon finom lepényeket sütni. Azt is előrebocsátom, hogy a hozzávalók arányait sem írom le, mert nincs jelentősége. Legyen jó állagú, és jó ízű, annak megfelelően, amit a fantáziánk diktál.

Mondhatjuk a maradék ételt indiai fűszerezésű zöldségragunak, hogy mindenki értse, miről van szó, mert a sabji esetleg nem annyira közismert.

Így néz ki egy általam korábban főzött karfiol sabji, miután megfőtt: (gondolom, egy indiai szemével nézve az én sabjim olyan érzést kelthet, mintha én néznék egy hasonló körülmények között főzött gulyást, de sebaj, mert finom):

amiből a fasírt lett, nem tartalmazott zöldborsót

Azt, amiből lettek a lepények, már csak maradék állapotban fényképeztem le.

igen, tudom, ez így nem túl étvágygerjesztő látvány

Tehát, maradt 2 adag karfiol sabji (kókuszzsír, karfiol, édeskrumpli, krumpli, mazsola, kókusztej, garam masala, lepkeszegmag, római kömény, kurkuma, hing), és nem szerettem volna kidobni. 

Lereszeltem 2 szem krumplit (pontosabban aprítógépben összedaráltam), és egy darabka sajtot is, aztán mindezt tovább daráltam az aprítógépben. Tettem még hozzá egy kevés hinget (fokhagymát használj helyette), borsot és egy csokor felaprított petrezselymzöldet is. 

Mivel a massza nem volt formázható sűrűségű, kevertem bele egy maréknyi zabpelyhet, és hagytam állni kb. 15-20 percig.

Mikor már formázható volt, kigombócoztam, a gombócokat ellapogattam, és a kapott lepénykéket zsemlemorzsában megforgattam.

Oldalanként kb. 2 percig sütöttem kókuszzsírban, de persze olaj is jó erre a célra.

A lepénykék kívül ropogtak, belül puhák voltak, a finom fűszeres illatuk meg belengte az egész házat.

A körete bulgurral elkevert, olívaolajon megpirított zellerszár és kápia paprika volt, amit sóval és borssal fűszereztem.