A hűtőszekrény takarítása után valahogyan megfagyott egy bögrényi
tejföl. Sajnáltam volna kidobni csak azért, mert nem esztétikus a kinézete, ezért - ahogyan nagymama csinálta időnként túróstésztához- vajon "kisütöttem". Ez úgy működik, hogy először elpárolog a víztartalma, majd miniatűr pörcökké sül a tejföl, ami illatos is és ízes is.
Az előző napi rakott krumpliból kimaradt pár szem főtt krumpli, amit vékony szeletekre vágtam, és beletettem a kisült vajas tejfölbe. Őröltem rá borsot, reszeltem
rá szerecsendiót és egy krumplinyomóval összetörtem. A keletkezett krumplimasszába belekevertem 3 vagy 4, vékonyra felszeletelt, vajon megpárolt, picit meg is pirított zellerszárat. Aztán, úgy, ahogy volt, még átforrósítottam, amitől itt-ott meg is pirult a krumpli.
Miközben kitaláltam ezt a krumplipüré cuccot, beláttam, hogy az egyébként cseréptálban éppen sülő pulykaszárnyak mellé muszáj egy kis rántott húst is csinálni, mert ehhez az dukál... Így erőt vettem a panírozási utálkozásomon, és gyorsan csináltam azt is. Megint elgondolkodtam rajta, hogy utálkozás ide, vagy oda, finom dolog ez, de tudom, hogy úgysem szánom rá magam gyakrabban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése