Mintha pásztorpite lenne.

Maradék krumplipüré (na jó, egy kicsit kellett hozzá főzni, hogy biztosan elég legyen), maradék virsli, és kallódó édeskrumpli, répa hasznosítása. Közös alapból indultam, aztán kettéválasztottam, és a vegetáriánusba gomba került.

Úgy kezdődött, hogy anya túlkapacitálta a családot. Maradt egy jó nagy adag krumplipüré a szilveszter előtti napról. Aztán szilveszterkor maradt pár darab virsli, volt még a hűtőszekrény aljában édeskrumpli, ami kimaradt a karácsonyi vacsorából, és volt egy maréknyi gomba is, ami önmagában semmihez nem lett volna elég.

Tervezgettem már egy ideje egyébként is, hogy csinálok a vegetáriánus szekciónak zöldségekből pásztorpite félét. Az eredeti gondolatom mexikói zöldségkeverék volt,  de ezzel sem járt rosszul a célközönség, hacsak azt nem vesszük figyelembe, hogy zöldborsót is akartam beletenni, de kifelejtettem.

A húsos részlegnek adott volt a pár darab megmaradt virsli, és az íze kedvéér' került bele egy pici darab, morzsáira szedett csabai kolbász is.

Újra csak azt mondom, nem írok mennyiségeket, mert azt szedegettem össze, ami kallódott a háztartásban, és nem szerettem volna, hogy az enyészeté legyen bármi is. Mindegy, mi milyen arányban kerül bele, mindenképp finom, legfeljebb a jelleg lesz kicsit más.

Hagymát pároltam olívaolajon, és rátettem a hűtőszekrényben kallódó, megpucolt, apróra vagdalt sárgarépát, édeskrumplit, kápiapaprikát. Fokhagymával, sóval, borssal, babérlevéllel és kakukkfűvel fűszereztem.

Amikor már finom illatos volt, kettévettem.

A vegetáriánus adaghoz felszeletelt gombát tettem, a másik serpenyőbe pedig a szétszedett kolbász darabot és a felkarikázott virsliket. Volt egy felbontott paradicsompüré maradék is, mindkettőre tettem belőle, és puhára pároltam mindkét ragut.

Elővettem a sütőedényeket, és belesimítottam a ragukat.  (Itt Bálinttal vitatkoztunk. Ő úgy szerette volna, hogy alul is legyen krumpli, hogy a szaftot szívja fel teljesen, de én épp azért nem akartam úgy, mert azt akartam, hogy legyen "szotty" az alján. Én főztem, így én győztem a vitában is, és persze a végén így is elfogyott az étel mind egy szemig.)

Mivel a krumplipüré nem lett volna elég mindkét adaghoz, anya főzött (ezúttal tényleg csak egy kevés) krumplit, megtörte, én meg összekevertem a már meglévő krumplipürével, és kevertem bele 4 tojássárgát is (a fehérje ment a fagyasztóba).

Mindkét ragut beborítottam a krumplipürével, és bettettem a sütőbe.

190-200 fokon kb. 30 percig sültek, végül egyik szebb lett, mint a másik.

Így néztek ki belülről, szerintem így is jól mutattak:

Végül, a húsost a tányérunkon is lefényképeztük, a vegetáriánust pedig útrakész állapotban örökítettem meg, közvetlenül az előtt, hogy megkezdte az utazást Lőrinchez.

Úgy összegezhetem ezt a "mintha pásztorpite lenne" esetet, hogy az ünnepek utáni első vasárnap épp elég volt egy ilyen jellegű ebéd, ami ráadásul szép is, finom is. Arról nem is beszélve, hogy a mindenféle maradék étel és alapanyag friss étel formájában tűnt el a háztartásból.