Csokoládés-vörösboros meggylekvár

Maradékmentésként tartom számon ezt a lekvárfőzést. Méghozzá azért, mert a tavaly lefagyasztott meggyből elég sok volt még a fagyasztószekrényben, nem fgyiztuk-sütöttük-söröztük el télen az egészet.

Már tervezgettem a lekvárfőzést, hogy legyen majd hely az idei gyümölcsöknek, de csak halogattam, halogattam. Aztán eljött a mai nap. Van nekem az Anikó barátném (remélem, nem tartja tolakodónak a státuszmegnevezést), akivel szinte minden nap csacsogunk valamit - ma éppen családi ügyeket, meg a holnaputáni találkánkat -, és közben írt a gasztrocsoportunkba arról, hogy vörösboros csokitortát sütött.

Erről eszembe jutott, hogy miért is ne lehetne vörösboros-csokoládés az én meggylekvárom, Beletettem a meggyet egy lábasba, és már csináltam is. 

Abban biztos voltam, hogy van megfelelő csokoládé a kamrában, mivel az uram súlyos csokifüggő, a bortól viszont tartottam. Mármint nem azért, hogy nincs megfelelő bor, hanem attól féltem, hogy nem tudom normálisan felbontani, mivel híresen rossz dugóhúzó-kezelő vagyok. Szerencsére azénVinczeAndim a múltkor egy csavaros tetejű, Ostoroséktól származó Egri Bikavért (vagy egri bikavért? félműveletlenségem okán nem tudom) hozott, úgyhogy ki tudtam nyitni.

A meggy mennyisége  2 kg volt. Fagyottan odatettem főni, amikor már teljesen kilvadt, leöntöttem a "levét" és pótoltam 2 dl borral, szórtam bele egy kevés őrölt zöld kardamomot, őrölt gyömbért és őrölt fahéjat (mindegyikből nagyon keveset, nem szerettem volna, hogy elvigye az ízét), 30 dkg eritritet, aztán addig főztem, amig a meggyszemek elkezdtek "megszottyadni". Már nem voltak kerekdedek, de nem is főztem el teljesen a levét. Ekkor beletördeltem 10 dkg 85%-os étcsokoládét, és még kb. 5-6 percig forraltam. A csokoládé beleolvadt és besűrítette. Ekkor üvegekbe szedtem, lezártam az üvegeket, fejreállítottam és betettem törölközők közé. A picikét, ami kimaradt, lefényképeztem, és alig várom, hogy az uram is megkóstolhassa, miután majd hazaér.

Abban biztos vagyok, hogy szükségtelen volt a dunsztolás, mert nem lesz hosszúéletű egyik üveg sem.

Paradicsommal, zöldfűszerekkel, parmezánnal sült zöldség, minestrone lett volna

Hétfőn minestronét főztem. Nagyon sok lett a felkockázott zöldség, így egy részét bedobozoltam és betettem a hűtőszekrénybe. Ugyanígy jár egy vörösbab konzerv és egy fehérbab konzerv fele is.

Ma fasírtot sütöttem, és eszembe jutott, hogy ezekből és egy paradicsomkonzervből parmezánnal összesütve nagyon jó köret kerekedhet belőle. Kiderült, hogy jól gondoltam.

Így készült (arányokat most sem írok, hiszen nem mértem meg a maradékokat, ami akár más mennyiségben és arányban keletkezhetett volna):

Fogtam egy sütőedényt, minimális főzős olívaolajjal kikentem és beleöntöttem a maradék felkockázott sárgarépát, petrezselyemgyökeret és zellert és cukkinit, vörösbab és fehérbab konzervet. 

Ráöntöttem paradicsomkonzervet, amiben egészben főtt paradicsomok voltak, ezért azokat felkarikáztam, azt követően megszórtam fűszerekkel (szurokfű, bazsalikom, fokhagyma, bors), majd a kezeimmel összekevertem.

Megszórtam parmezánnal (ez olyan dobozos cucc, amiről tudom, hogy nem "elegáns" /hogy finoman fogalmazzak/, de biztonsági tartalékként mindig van a hűtőszekrényben), és megsütöttem a sütőben, de nem túl hosszú ideig, csak hogy a leve nagyja "elmúljon", a nyers zöldségeket harapósra hagytam.

Közben megsütöttem a fasírtokat és majdnem felgyújtottam  a konyhát... Zsiradék nélkül, egy tapadásgátlós serpenyőben sütöttem a húslepénykéket, majd, amikor az utolsót is kiszedtem, ottfelejtettem a serpenyőt, ráadásul nem zártam el a lángot, majd miután nem értettem, mi a fenétől van még mindig fasírtszag, szerencsére észrevettem és elzártam a lángot.