Napok óta valami habos süteményre
vágytam, ami diós is egyben. A fene tudja miért, mert egyébként ritkán
gondolok arra, hogy sütit szeretnék enni.
Beírtam a google-be, hogy "habos-diós", és találtam egy receptet, ami ránézésre tetszett, így ötletadónak nagyon jó volt, de persze, megcsináltam a magam süteményét, amihez a múltkori aranygaluska sütéskor lefagyasztott maradék tojásfehérjéket használtam el.
Beírtam a google-be, hogy "habos-diós", és találtam egy receptet, ami ránézésre tetszett, így ötletadónak nagyon jó volt, de persze, megcsináltam a magam süteményét, amihez a múltkori aranygaluska sütéskor lefagyasztott maradék tojásfehérjéket használtam el.
A tészta készítése nagyon egyszerű, mindössze a habcsinálás macerás, de a finomsága miatt érdemes azt a kb. 10 percet elvacakolni vele.
Hozzávalók:
a tésztához:
- 1 bögre víz
- 10 dkg cukor (nádmelaszos barna)
- 12 g sütőpor
- 10 dkg darált dió
- 15 dkg liszt
- 4 evőkanálnyi kókuszreszelék
- 10 evőkanálnyi kávé (én most pótkávéból /cikória/ főztem, mivel nem akartam, hogy koffeintartalma legyen)
- 4 tojásfehérje
- 15 dkg cukor (nádmelaszos barna)
- 4-5 evőkanálnyi kókuszreszelék
- 8 dkg étcsokoládé
- fél marék apróra vagdalt dió
Először egy tálban összekevertem a lisztet, a sütőport, a kókuszreszeléket és a darált diót.
Egy másik tálba beleöntöttem a vizet, és feloldottam benne a cukrot.
A cukros vizet és a lisztes keveréket összeöntöttem, majd csak úgy tessék-lássék módon összekevertem (lyukas fakanál jó hozzá, vagy egy nagy favilla), a masszát beleöntöttem egy sütőpapírral bélelt tepsibe, és 160 fokon 20 perc alatt megsütöttem.
A megsült tésztát kiborítottam egy deszkára, lehúztam róla a sütőpapírt és megvártam, amíg kihűl. Ekkor megszúrkáltam egy villával, és rálocsoltam a kihűlt kávét.
A megsült tésztát kiborítottam egy deszkára, lehúztam róla a sütőpapírt és megvártam, amíg kihűl. Ekkor megszúrkáltam egy villával, és rálocsoltam a kihűlt kávét.
A szobahőmérsékleten kiolvadt tojásfehérjéket beleöntöttem egy tálba, elektromos habverővel felhabosítottam, majd beleszórtam a cukrot, azzal tovább vertem, azután gőz fölött (egy lábasban vizet forraltam, rátettem a tálat, vigyázva arra, hogy a tál alja ne éritkezzen a vízzel) addig vertem, amíg főtt hab lett belőle, amit rásimítottam a tésztára.
A forrásban lévő víz fölött egy másik tálban megolvasztottam az étcsokoládét. (Ezt én úgy szoktam, ha -mint most is- zacskóból szeretném kicsurgatni a csokit, hogy csak félig olvasztom meg, és áttéve a tálat a konyhapultra, addig kevergetem a csokit, amíg a másik fele is megolvad. Így sem a zacskó, sem a kezem nem szenved kárt, mivel a csokimassza nem forró.)
Az olvadt csokit vékony csíkokban rácsurgattam a habra.
A forrásban lévő víz fölött egy másik tálban megolvasztottam az étcsokoládét. (Ezt én úgy szoktam, ha -mint most is- zacskóból szeretném kicsurgatni a csokit, hogy csak félig olvasztom meg, és áttéve a tálat a konyhapultra, addig kevergetem a csokit, amíg a másik fele is megolvad. Így sem a zacskó, sem a kezem nem szenved kárt, mivel a csokimassza nem forró.)
Az olvadt csokit vékony csíkokban rácsurgattam a habra.
Egy vágódeszkán késsel összevagdaltam a diót, és megszórtam vele a sütemény tetejét.
