Egy ideje tervezgetem ennek a blognak a létrehozását, de mindig elvetem, hiszen a másikba (http://hogymegtudjuknezni.blogspot.hu/ ) is alig írok. Épp két hónapja írtam utoljára.
Aztán úgy döntöttem, mindegy, két blogba nem írok, vagy csak egybe, így elkezdem.
Mi is a motiváció?
A jelenlegi "hét szűk esztendő" a mi családunkat is nagyon erősen sújtja, így méginkább érvényesül az elvem, hogy ételt nem dobunk ki. Ha már kevésbé fogy a meglévő, akkor megmentjük, átmentjük, átváltoztatjuk, hogy elfogyjon. Persze, vannak olyan keletkező melléktermékek is, amit eleve sajnálunk kidobni.
Az eredeti blog alapmotivációja most is fennál. Gyakran nem emlékszünk arra a "finomra", amit "legutóbb" készítettem.
Tehát, írom, vagy nem írom ezt a blogot szintén elsősorban magunknak. Ha esetlegesen más is hasznát veszi, annak csak örülök. :))
Arra gondolok, az alap étel-ital recepteket a hogymegtudjuknézni-be írom, a kapcsolódó maradékmegmentőt pedig ebbe. (Most először ebbe kerül bele a maradékos, és ha lesz időm holnap, akkor a másikba is írok.)
Aztán, szokásosan, meglátjuk, hogy mi lesz. :)
Amit még fontosnak tartok: nem mindig írok pontos adatokat és adagokat, mivel nincsenek is, csak teszek bele, "amennyit felvesz". Az esetleges olvasó, aki a főzési pályafutása elején tart, ne ijedjen meg! Mindnyájan félelemmel kezdtük, aztán kialakul! :)
Szóval: babkrém és bodzás birslimonádé
A babfőzelékből volt még egy adag, és már nagyon közeledett a vég. Nem szerettem volna kidobni, így felforrósítottam, krumplinyomóval összetörtem, tettem bele egy evőkanálnyi mustárt, pár csavarás fekete borsot és egy kevés csípős szószt (szerintem bármilyen jó bele).
A keletkezett babkrémet egy tál közepére halmoztam. Sütöttem ki pár csík bükkfán füstölt húsos szalonnát, aminek a zsírjában megpirult két szelet uramsütötte teljeskiőrlésű lisztből kenyér, meg még tettünk kettőt kenyérpirítóba is. Jó sok zöldséggel körberaktuk az egészet, és leültünk reggelizni.
Előző este birsalmasajtot készítettünk. Ott volt a sok főzőlé, amit sajnáltunk kiönteni. Öntöttünk bele nyírfacukrot, és betettük a hűtőbe. Reggel kihalásztunk egy kazal citromkarikát a fagyasztóból -ami a bodzaszörpkészítés "melékterméke" volt tavasszal, és nem dobtuk ki, hanem a fagyasztóban várta sorsának végső beteljesülését-, és beleraktuk a kannába.
A képek nem túl jók, de talán a lényeg látható.